, (pallér-oz-ás) fn. tt. pallérozás-t, tb. ~ok. Cselekvés, mely által valamely darabos, rögös, idomtalan testet kicsiszolnak, kisimítanak stb. Átv. ért. az eredeti nyers állapotban levő erkölcsöknek vagy lelki tulajdonságoknak finomítása, illetőleg mivelése.