v. PAKILINCS, fn. tt. pakilincs-ět, harm. szr. ~e. 1) Büdösféreg, poloska, palaczka, különösen, mely az ágyakban és ágyak körül szeret tenyészni. E szó úgy látszik, hogy a poloska és palaczka szók módosított alakja, t. i. utóbbi részében helycserék történvén, mint püspök-ben is e-piscop-us után. 2) Némely tájakon jelent kulláncs-féle férget, mely a juhokba és más állatokba szokott csipeszkedni.