, (párkány-os) mn. tt. párkányos-t v. ~at, tb. ~ak. Párkánynyal ellátott, díszített, kerített. Párkányos falak, kemenczék, kutak. A növénytanban a szervről (organum) mondják, midőn az tőle, legalább színre nézve, különböző anyaggal van szegélyezve, mint az erdei mályva és tapsir magva, az időérző csüküllő fészke levelei szegélye; (marginatum. Gönczy Pál). V. ö. PÁRKÁNY, (1).