, fn. és mn. tt. parlag-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Általán, miveletlen mezőföld, melyet eke, ásó, kapa érintetlenül hagyott; különösebben pedig, melyet mivelni elhanyagoltak, megszüntek. Különbözik tőle magyarban az ugar, mely csak bizonyos ideig, péld. egy évig miveletlenül s vetetlenül maradt szántóföldet jelent. Feltörni, felszántani a parlagot. Az ujonnan feltörött parlagba kölest, lent, zabot vetni. A régi magyar Passióban ,ager értelemben fordúl elé: "De tanálcstartván, vőnek azzal egy téglagyártónak parlagát (agrum figuli, a Müncheni codexben: "fazekasnak földét). Mint melléknév jelent míveletlent, elhagyottat. Parlag földek, szőlők. Parlag nagy részént Hunnia földe s ugar. (Virág B.).
Megfelel neki hangokban a német brach, de amely a magyarban ugart jelent, s melyről Adelung úgy nyilatkozik, hogy valódi eredetét kielemezni nehéz; továbbá rokon hozzá a latin vervactum is. Tájdivatosan egy r-vel is használatban van: parag, pl. Vas megyében. Mint oly szó, melyben alapértelem a föld, (nyers, miveletlen föld): nyelvünkben a paraszt és a paragokon v. parlagokon tenyészni szerető paréj, perje szókkal egy gyökre vezethető. Alkatra hasonló a csillag, hólyag, szőnyeg, hideg, meleg, felleg, stb. szókhoz. Még más tájdivatos kiejtéssel parrag v. pallag, mint: sarló sarró salló, tarló tarró talló. V. ö. PARASZT.