fn. tt. párkány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Általán, bizonyos testet vagy tért bekerítő mű. Párkány a házfalakon, mely azokat koszorú gyanánt dombormű vagy szemöldök alakjában körülveszi. Ajtó párkánya, melyhez az ajtót ragasztják, s mely azt mindünnen keríti. Kemencze párkánya, a körülötte álló padka a sárból készítetteknél, vagy fönt kiálló része az úriasabbaknál. Kút párkánya, azaz: kávája, gárgyája. Továbbá, bizonyos tért kerítő palánk, karózat. Alapértelménél fogva a körre vonatkozó s par per por gyökü szókhoz rokonítható. Eléjön a szláv nyelvekben is: párkán. Közel áll hozzá s gyökben egyezik vele a szűzek fejét kerítő párta, s a ránczos ruhaneműeket körbe fogó pártázat.