, fn. tt. paripá-t. Szoros ért. különösen nyereg alá idomított, kényes járásu, többnyire herélt, úriféle ló, úgyhogy a pusztai dalokban e nevezet ,ló helyett ritkán jön elé. Délczeg, tánczoló, ágaskodó, ficzkándozó, kényes paripa. Szélesb. ért. minden hátas vagy nyerges ló; de a kocsiba vagy szekérbe fogott nyergest ide nem értve. Százforintos paripa is botlik; vagy: a jó paripa is megbotlik néha. (Km.). Sárga csikó a paripám, azon mennék hozzád babám. (Népd.). Fegyvert, paripát, feleséget ne bízz másra. (Km.). Nyergeljétek föl a paripákat.
"Röpülj, röpülj, hű paripám.
Kölcsey.
"S egy karcsu vitéz aranyos paripán
Lejt kéjre derülten a nászok után.
Kisfaludy K.
"Szelíd paripájok a vadat elgyőzi
Körül, örvény módra, száguldja, előzi.
Arany. J.
"A katona jó paripán megugratja magát.
Vers a XVIII. századból (Thaly K.).
"Erős paripákon ülnek, nem gyengéken,
Ki pejen, ki barnán, némelyek szürkéken,
A pécsi Olaj bék van szép almáskéken.
Gr. Kohári István a XVII. században.
Héberül: paras, am. ló.
Alapértelménél fogva azon par, por, per, gyökű szók osztályába sorozható, melyek forgó, keringő mozgásra, vagy általán körre vonatkoznak, mint: paracskó, parittya, párta, perdül, pereszlen, porgolat, pörget, pörgetyü. V. ö. POROSZKA. Alakra, és képzésre rokon a ragyiva, kacsiba, galiba, karima, tömpe, törpe, görbe, csalfa, stb. szókhoz, melyek nyelvhasonlat szerint átalakult részesülők, részint önálló szókból, részint gyökökből, pl. csalfa am. csalava, csalva; törpe am. töreve, törve; tömpe am. tömeve, tömve; ragyiva az elavult ragy gyöktől ragyava, s kicsinyítve ragyiva. E szerint paripa am. parava, pariva, mint a kar gyöktől karava, karama, karima. Tudnivaló, hogy a b, p, v, f, m, mint ajakhangok rokonok. A görög παριπποσ szót, mely Rost szótára szerént am. daneben reitend; neben einem Pferde herlaufend, einem Pferde gleich laufend, lehetetlen ide vonszolni. A szláv nyelvekben eléforduló parip, paripa, parippa, alkalmasint a magyarból ment által, úgy hogy Jancsovics István a szláv-magyar részben fel sem hozza.