, (parancs-ol-at) fn. tt. parancsolat-ot, harm. szr. ~a, v. ~ja. Élőszóval kijelentett vagy írásba foglalt nyilatkozat, melynek tartalmát bizonyos parancs teszi. Tudniillik szabatosan véve a parancs inkább általános, elvont értelmü akarat, a parancsolat pedig inkább különösen meghatározott jelentésü kifejezése az akaratnak, vagyis az, amit megparancsoltak. Isteni tíz parancsolat. Anyaszentegyház öt parancsolatja. Meghallgatni, elolvasni a parancsolatot. "Kegyelmedet kérem megbocsásson, de mi szolgák lévén a dologban parancsolat hordoz bennünket. Gr. Eszterházy M. nádor 1644-ben Rákóczi György, erd. fejedelemhez. Úgy megy a dolog, mint a parancsolat, azaz: kellő rendben, pontosan, halasztás nélkül.
"Estve jött a parancsolat,
Violaszín pecsét alatt.
Csokonai.
V. ö. PARANCS.