, (par-aj) fn. tt. paraj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Széles ért. holmi dudva-, gyom-, burján-féle növény, kivált mely a kertekben v. ugarokon tenyészik. Disznóparaj, östörparaj. stb. 2) Szorosb ért. a kétlakiak seregébe és négyhímesek rendébe tartozó növénynem; hímvirágának csészéje öt hasábu; bokrétája nincs; hímszálai a csészénél hosszabbak; anyavirágának csészéje négyfogu; bokrétája nincs, anyaszála négy; magva egy a megkeményűlt csészében. (Spinacia). Máskép: paré, paréj. Legismeretesebb faja az eledelül használt kerti paraj (sp. oleracea), köznyelven: spinát v. spenát. A régiek általán paraj-, vagy paréj-nak hivták. "Husvét napján szentelt borjuhús zúzával (susaval), paréj orjjal, lúdfi, vadhús, tejes étek. Vacsorára szentelt sült, paréj, vadhús, tikfi (csibe) éles lével, tejesétek. Egy 1547-ben kelt levél borítékán. (Szalay Ág. 400 m. 1.). Ugyanitt meg van különböztetve a spináttól. "Ebédre szentelt paréjt szalonnával, vadhúst, tejes étek, tehénhús, kappan spináttal. Sokszor főzheted a parajt, még sem lesz jó ízű. (Km.). Köznyelven még az eper paraj v. paré, am. a fejes mangolt (blitum capitatum), disznóparaj v. disznóparé am. gyom amaránt (amaranthus bybridus), östör v. esterparaj am. a fejér libatopp (chenopodium album); piriparé Kalocsa tájékán am. szegfű; és német paré v. laboda paré v. ízetlen fű am. a kerti maglapél (atriplex hortensis). Hangelemre és értelemre legközelebb rokonai a perje, bervény, porczfű, burján, mint buján tenyésző növények. Gyöke par, melyből é v. éj, aj képzővel lett paré, paréj, paraj, mint taré, taréj, taraj, gané, ganéj, ganaj, karé, karéj, karaj s némely mások.