, mely égést, tüzet és ezzel összefüggésben melegséget s vöröset jelentő származékoknak szolgál alapul, milyenek, parázs, tájdivatosan: porázs, továbbá megnyujtott önhangzóval: pára, párol, párlik. Hangban és értelemben rokonai: pěrzsěl, v. pörzsöl, v. porzsol, pěrgěl, v. pörgöl, pěrnye, pěrked, pergyó; valamennyiben a per, per, por, pör gyök hangutánzónak látszik, s az égéssel járó rop-ogást fejezi ki. Kitetszik ez a rokon gyökü török parlamak-ból, mely Zenker szerént a többi közt am. a német prasseln (von der Flamme, tehát ropogni, recsegni), továbbá glänzen, flackern stb. A görög rokon gyökű πρηϑειν is oly ropogást v. recsegést jelent, mely mind a szélről mind a tűzről értetik (vom Wind, der sich in die Segel legt, so das die Segelstangen knarren, und vom Feuer, welches das Holz ergreift und knistern lässt. Griechisch-deutsches Wörterbuch von Rost). Rokon még a föntebbiekkel pír, pirít, piros; úgy hogy a régieknél pl. az átvitt értelmü ,pirít azaz ,pirongat helyett gyakran ,porít olvasható, (Müncheni, Bécsi cod.), maga ,pírongat helyett ,porongat (Debreczeni Legendáskönyv), ,pironkodik helyett ,poronkodik (Sz. Krisztina élete) stb. Rokonok még szintén ajakhangu f előtéttel forr, v előtéttel: vér, věrěs v. vörös, verőfény stb. Gyökeiknél fogva idegen nyelvekben rokonok még a föntebbieken kivül a szanszkrit bhá (fénylik, ég), bhár (ég), prus (ég, lángol), görög πυρ, latin ferveo, uro, comburo, pruna, finn palan, (= pállom, uror, Fabián I.), puraan, purajan, (forrok, u. a.), héber (exarsit), (ardor, incendium); franczia brûler, olasz brucciare, brugiare, stb.