, (panasz-os) 1) mn. tt. panaszos-t v. ~at, tb. ~ak. Ami ellen panaszt tenni, amit roszallani szoktak; különösen némi irígységre mutatólag roszallott. Panaszos étel, kenyér, melyért az evőt megszólják, megirígylik. Panaszos ajándék. Legjobb ízü a panaszos étel. (Km.). Udvari lé, panaszos kenyér. (Km.). A népmonda szerént a panaszos ételtől meghízik az ember. 2) Fn. tt. panaszos-t, tb. ~ok. Személy, ki a törvényszék vagy illető bíró előtt vádlókép áll elé valaki ellen. A panaszosokat meghallgatni, elutasítani.