, fn. tt. palotá-t. 1) Nagyszerü, fényes épület, pl. valamely főrangu úrnak vagy fejedelemnek lakhelye. Királyi, herczegi, grófi palota. Mátyás király hajdani palotája Buda várában. 2) Nagyobb terjedelmü fényes szoba, lakóházi terem (Salon). 3) Viselik e nevet több helységek Magyarországban, melyek között a veszprémvármegyei Palota maiglan grófi palotákkal díszeskedik. Úgy látszik, hogy közelebbről a latin palatium után módosított szó; így a német Pallast, régi felső német: palas, palice, palinza, falanzo, orosz: palata stb. is. Azonban kérdés, ha nincsen-e az eredetileg összeköttetésben a magyar falu szóval, mely régente ,oppidum-ot jelentett, s melynek a szanszkritban pallí, s görögben πολις felel meg? Szintén figyelmet érdemel Beregszászi szerént az arab balath, és chaldäai pallatin (Pallast, Schloss).