, fn. tt. pallos-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Széles pengéjü, egyenes kard. Két éles pallos nem fér egy hüvelybe. (Km.). "A kopját kopjával, a pallost pallossal szokták viszszaverni. (Kis-Viczai 398. l.). Forgó pallos, kétélü pallos, meztelen pallos.
"Míg győző eleid pallosa czombodon
Csattog: győzni fog a magyar.
Berzsenyi.
Különősen a hóhérok nyakazó fegyvere. Egyezik vele a szláv pales, palos, palas, régi franczia palache, palanche, olasz palascio, német Pallasch. A svéd balyxa v. bolyxa Adelung szerént am. bárd (grosse Axt, Streitaxt). Vámbéry szerént a törökben palla kétélü kurta kard. Heyse ,Idegen szótárá-ban (Fremdwörterbuch, 12-ik kiadás) a magyar vétetik eredetinek. A magyar szóelemzés nyomán azon szókkal rokonítható, melyekben a pal gyök ütést, csapást jelent, s mely szintén rokon bal gyökkel ,balta szóban. V. ö. PAL, PALL.