, (palota-as) mn. tt. palotás-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Kinek palotája vagyis palotásháza van, pl. palotás gróf, nemesúr. 2) Palotához tartozó, palotában szolgáló, palotához illő, palotában divatos (saloni), pl. palotás cselédek, palotás magyar (nagyobb magyar zenei mű vagy táncz, ellentéteül a csárdás-nak). Mint főnév tárgyesete: palotás-t, tb. ~ok, jelent különösen palotára felügyelő személyt, tisztet, vagy palotai ajtónállót. Hajdan így nevezték a királyi tábla eléadóinak hites jegyzőit, midőn főnökük mellett a rendes (palotai) szolgálatot tevék.