, fn. tt. pálhá-t. 1) Köz értelemben toldat az üngben, mely a hón alatt az ujjat és derekat öszveköti; Göcsejben: pálla. 2) A növénytanban némely levél nyelének tövén vagy azzal átellenben nőni szokott apró levélnemü rész, mint pl. a borsó levelének nyele tövén levő növés. (Stipula). Minthogy a föntebb érintett toldat a hón alá esik, valószinü, hogy alapértelme al, s ebből képződőtt p előtéttel palha, pálha, mint az iszapos alacson helyet jelentő alaj, palaj; s helyesen alkalmaztatott a növénytanban is. A p szintén előtét ezekben is: Panna, Pannus, Pere, Pila, Pista stb. Hangra hasonló hozzá, de értelemre némileg különbözik tőle azon pályha, mely a gyalomhoz kötött gyékénykötelet jelenti, s mely inkább a bekötésre vonatkozó páló vagy pólya szókhoz rokon.