, fn. tt. palá-t. Kőnem, melynek részei rétegesen feküsznek egymáson, s könnyü módon úgy elválaszthatók, hogy lapokat képezzenek. Agyagos, meszes pala. Fekete, kékes, szürke, vörös pala. Különösebben a közönséges feketekék agyagos pala, melyet a többek közt ház-, és más épület födelezésére használnak. E kőnek neve görögül λιϑος σχιστος, mely utóbbinak gyöke σχιζω, (hasítok, elválasztok); s ezen alapfogalomból kiindulva azt gyaníthatni, hogy a magyar pala, gyökre nézve rokon a válik, választ szókhoz, továbbá ez látszik rejleni a balta, és német spalten szókban; ha pedig alapul e kőnemnek laposságát veszszük, azt vélhetnők, hogy a pala szó p és l hang helycserélésével eredetileg lapa.