, (pal-ácz-ol) önh. m. paláczol-t. Túl a Dunán, házról házra jár, különösen Lucza napját járja, vagy úgynevezett tikverőt jár. Máskép palázol. Minthogy mind Lucza estéjén a tikokat szokták póznával piszkálni az ülőn, mind a tikverőn tikot vagy kakast nyakaznak: innen legvalószinűbb, hogy gyöke pal egy azon pall igével, mely ütést, rázást, mozgatást jelent. Ha pedig, ami hihetőbb is, minthogy a székely palangol, pallinkózik szintén pal gyökből erednek, alapfogalomul az ide-oda járást, csavargást veszszük, rokon hozzá a latin palatur, és a magyar pálya, pályázás, lágyabb ajakbetüvel ball, ballag.