, (ok-tat-ó) mn. és fn. tt. oktató-t. 1) Aki, vagy ami által okik az ember. Leányát oktató anya. Oktató könyvek, költemények, beszédek. Életmódra oktató tapasztalatok. 2) Személy, kinek kitűzött föladata, vagy hivatása, hogy valakit, vagy többeket oktasson. Minthogy az oktatás szoros ért. az életbölcseségre vonatkozik, szabatosan szólva csak az erkölcsi és élettani szabályok eléadóját kellene oktatónak nevezni, milyenek a hitvallási oktatók; de szélesb ért. jelent akármily tanítót, ki bizonyos tudományt rendszeresen, okszerüleg ad elé. Egyébiránt az oktató szükebb jelentésü, mint a tanító, mert oktatni csak okos lényt, vagy személyt lehet, tanítani pedig oktalan állatot is; továbbá nem lehet mondani nyelvoktató, zeneoktató, jogoktató, hanem nyelvtanító, zenetanító, jogtanító stb. V. ö. OKTAT.