, (ok-irányos) ösz. mn. Isméretekre vonatkozva, ami a gondolati oknak, okoskodásnak fonalán következik; észtanilag helyes, szabatos, alapos; szokottabban: okszerü. Ellentéte: oktalan; hitre vonatkozólag: vak. Legyen a ti hitetek okirányos és nem vak.