, (ok-levél) ösz. fn. Széles ért. okmány, vagyis mindenféle iromány, melyet valaminek, pl. jognak, tartozásnak, szerződésnek stb. bebizonyítására használhatni. Szorosb ért. am. a görög eredetü diploma, mely öszvehajtottat jelent, mivel a régieknél szokásban volt az okleveleket kettős tábla formában készíteni, és öszvehajtani. Lényegére nézve az oklevél oly nyilvános irat, mely szokásos modorú szólással és kifejezésekkel s határozott jegyekkel ellátva bizonyos jogokról, kötelességekről, vagy tett dolgokról tudósít. Szabadalmi oklevél (privilegium). Adományi oklevél (literae donationales). Ügyvédi, tudori, nemesi, polgári oklevél, mely által valaki ügyvéddé, tudorrá stb. neveztetik ki. Érczpecsétes, viaszpecsétes, függőpecsétes oklevél. Király, nádor, érsek, püspök, káptalan által kiadott oklevelek. Könyv-, levélalakú, göngyölt, metszett formáju oklevelek. Eredeti, másolt, hiteles, hamisított oklevelek. stb.