, (or-mány) fn. tt. ormány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a Az elefántnak csőalakulag kinyuló, s ide-oda hajtható orra, melylyel mintegy kéz gyanánt él. Használják általában a német ,Rüssel kifejezésére, a mennyiben némely állatoknak meghosszabbított s orr módjára hegyesedő szája arra szolgál, hogy az ételnemüt magukhoz vegyék, pl. disznó ormánya. Hajósok nyelvén hajóormány am. orradzó árbocz; l. ezeket. Calepinus magyarázója szerént ormánygallér hajdan nyakkötőt jelentett, melyet különösen hideg ellen használtak. Szabó Dávidnál ormánygallér a mente vagy dolmány galléra.