, (orgona-fa) ösz. fn. A lilák neme alá tartozó fa, vagyis bokoralaku növény; levelei tojáskerekek, vagy szivdedek; virágai az ághegyeken hosszu fürtökben; máskép köz nyelven: indiai mogyoró, borostyán, boroszlán, szelencze, tengeri bodza; növénytani néven: orgona lila. (Syringa vulgaris, németül: spanischer Hollunder). Némely vélemény szerént, valamint a görög-latinban a syringa (syrinx) csőt, sípot jelent: hasonlóan valószinü, hogy a magyar orgonafa is onnan vette nevét, mivel bodzanemü ágai székbelesek, és síppá alakíthatók; V. ö. LILA, (1); virágának egyes részei is csövesek; mikből korrendileg az következnék, hogy ezen név késöbbi eredetü, mint az illető sípos hangszeré. Azonban más és hihetőbb vélemény szerént ezen fa az arab-persa-törökben: erghaván, erghuván (Zenker, Hindoglu), mely némely irók szerént ma is használtatik a magyar nyelvben ezen értelemben (V. ö. ORGOVÁNYFA); tehát eredetileg nyelvünkben is ez alak divatozott, melyet a népnyelv később az ismeretesb ,orgona szóval cserélt fel; így lett a syringa-ból is szelencze. A ,lila szó is a persa ,lilae-tól jön, francziául: lilas, ángolul eredeti alakjában: lilac (Encyclopädisches Pflanzen-Wörterbuch von Johann Kachler).