, OKVETLENÜL , (ok-vet-[et]len-ül) ösz. ih. Mentegetődzés, vonakodás, halogatás nélkül, szükségképen, anélkül, hogy végrehajtása, vagy megtörténhetése ellen alapos okot lehetne felhozni. Okvetetlenül ott kell lenned. Munkáddal a rendelt időre okvetetlenül kész légy.