, v. ÓHAJ, (1), (oh-aj, v. óh-aj) Elvont törzsök, mely a nyelvhasonlat szerént olyan, mint a divatozó sohaj, zörej, dörej, zsibaj, robaj. Újabb korban főnévként is használni kezdik, amidőn tárgyesete: ohaj-t, többese: ~ok. Jelent vágyakodó érzelemből kifakadt hangot, s mint főnév egyszersmind általa kifejezett vágyat. További származékai: ohajt, ohajtás, ohajtoz stb.