Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ORDÍTÁS, ORDITÁS, (or-d-ít-ás) fn. tt. ordítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Azon állatok erős, nyers, rút kiáltása, melyekről különösen mondjuk, hogy ordítanak. Orozlán, szamár, farkas ordítása. Emberről szólva am. rút sirás, kiáltozás. Kinlódó ember, vesszőzött gyermek ordítása. V. ö. ORDÍT.