, (orcza-pirulás) ösz. fn. 1) Pirosság, mely az arczbőrön rendkivüli módon elétünik, pl. külső, vagy belső hőség miatt. 2) Átv. ért. szégyenkedés, erkölcsi zavarodás, mely a gyöngédebb érzelmüek arczát pirosra festi. Orczapirulással el kellett mennie. Ily mocskos beszédet nem lehet orczapirulás nélkül hallani.