, (olvasztó-tégely) ösz. fn. 1) Tiszta agyagból való tégely, melyben fémeket olvasztanak. 2) A rézhámorokban öblös edény, kovácsolt vasból, melyet előbb sáragyaggal bekennek, s azután öntik bele az olvasztott rezet. 3) Az olvasztóhutákban a kemenczének azon része, melybe a felolvadt érczfolyadék belegyűl.