, (or-cz-a-at-lan-ság) fn. tt. orczátlanság-ot, harm. szr. ~a. Szégyen nélküli, szemtelen, szemérmetlen állapot, magaviselet. Vonatkozik különösen szemérmetlenséget eláruló tárgyakra, és tettekre, továbbá oly cselekedetekre, melyek a becsületérzés, nemes büszkeség teljes hiányát árulják el. V. ö. ORCZÁTLAN.