, (om-ol-ad-ék) fn. tt. omladék-ot, harm. szr. ~a. Az öszvetartó kötelékek megtágulása miatt elvált, s leesett, lehullott része valamely szilárd testnek. Mondjuk különösen kő- és földnemü testekről. Váromladék, házomladék, falomladék, kősziklaomladék.
"A puszta vár bús omladékain
Nyögdelő lágy szellő neked harmónia.
Berzsenyi.
Szélesb ért. mondhatni másokról is, pl. elromlott bútorok omladékai; szekér omladéka; fa-, rőzseomladék; kenyéromladék.