, (ol-v-asz-t-ó) mn. és fn. tt. olvasztó-t. 1) Ami olvaszt valamit. Olvasztó tüz, melegség. 2) Amiben olvasztanak. Olvasztó kemencze, olvasztó tégely, olvasztó kanál. Ez értelemben az illető szernek nevével rendesen öszvetett szóul vétetik. 3) Főnevül használva jelent butabeli személyt, ki különösen érczek olvasztásával foglalkodik.