, (on-sz-ol-ás, v. no-sz-ol-ás) fn. tt. onszolás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Szólás, vagy tényleges cselekvés, mely által valakit sürgetünk, nógatunk, vagy sürgetve nógatva kérünk. Annyi onszolásának lehetetlen volt ellentállani. Hiába minden onszolásod. V. ö. ONSZOL.