, (om-ol-ad) önh. m. omlad-tam, ~tál, ~t, v. ~ott. Általán mondjuk oly testről, melynek kiegészítő részei között az öszvetartó erő megtágul, enged, s az illető részek elválnak egymástól, Omlad a házfal, ha a mészhomok elporlik kövei között. Omlad a porhanyó kő, ha sok eső mossa. Omlad a fogak között a kenyér. Omlad a vizbe lett só, czukor. Minthogy pedig az omló test a természet törvénye szerént lefelé vonzódik, innen ,omladni annyit is tesz, mint aláesni, lerohanni. V. ö. OMOL.