, OKSZERÜ, (ok-szerű) ösz. mn. 1) Isméretre vonatkozva am. gondolati okon épülő, bizonyos előre tett isméretből következő, a tudáselveivel egyező. Okszerű állítás, következtetés. Okszerű történeti hit, mely a tanúk tudomásán, és igazmondásán alapúl. Okszerű vallási hit, melyért a kinyilatkoztató Isten csalhatatlansága kezeskedik. 2) Cselekvést illetőleg am. czélirányos, tapasztalat szerént helyesnek ismert, megfontolás szerént intézett. Okszerű gazdálkodás. Okszerű elintézése valaminek.