, (ol-t-ás) fn. tt. oltás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Általán, cselekvés, mely által valamit oltunk. 1) Az égésnek, tüzességnek megszüntetése. Tűzoltás, gyertyaoltás, mészoltás, szomjoltás. 2) A folyékony test részeinek megsürítése. Tejoltás. 3) Tenyésztő, illetőleg nemesítő ágnak, sarjnak, bimbónak valamely növénybe illesztése. Gyümölcsfaoltás, melynek nevezetesebb nemei: hasadékba oltás, héjba oltás, szemoltás, koronaoltás, sipoltás. Továbbá műtét, mely által bizonyos kóranyagot az állati testbe igtatnak. Himlőoltás. V. ö. OLT, (1), és (2).