, (ol-t) áth. m. olt-ott, par. ~s, htn. ~ni, v. ~ani. 1) Tenyésztés, különösen nemesítés végett valamely növénybe egy hasonnemü más növényből úgynevezett termőágat, sarjat vagy bimbót bele igtat. A csipkefába rózsát, a vadkörte-csemetébe szelíd körtesarjat oltani. Két, három faju gyümölcságat oltani egg törzsökbe. 2) Állati testbe bizonyos kóranyagot, pl. himlőt igtat, hogy megfogamodván a valódi kártékony himlőbetegségnek elejét vegye. Kis gyermekekbe tehénhimlőt oltani. Átv. ért. erkölcsi jó vagy gonosz érzelmeket csepegtet valakibe; vagy nemzés által a magzattal bizonyos nyavalyát közöl. A beteges apa beoltja gyermekeibe apjától öröklött nyavalyáját. Erkölcsiséget, hazaszeretetet oltani az ifjuság szivébe.
"Mert belénk ontatott,
Szivünkbe oltatott,
Eleink vérével
Szereteted.
(Egyházi ének Szűz Máriáról).
Hogy ez imént eléadott értelmű olt igében egészen más alapfogalom rejlik, mint az előbbi rovat alatt állóban, mutatja már a dolog természete; továbbá a nyugvó állapotra vonatkozó olt hangváltozattal alt alut, s gyöke a régi alik, ellenben a bemetszést jelentő olt semmi tájszokás szerént sem hangzik nyiltan: alt; s végül, midőn az első értelmü oltás sikerül, azt mondjuk az illető testről, hogy elaludt, péld. a tűz, gyertya, vagy megaludt, pl. a tej, kocsonya; ellenben ezen másik oltásnak sikerült következtében a beoltott tárgy megfoganszik, pl. az ágacska, bimbó, himlő. Tudniillik ebben alapfogalom, vagy a metszés, vágás, berovás, behasítás, mi szerént okszerü véleményünk oda megy ki, hogy gyöke azon or, mely metszésre vonatkozik, s egy az ir elvont gyökkel, mint e származékok rokonságából kitünik: ont v. orot am. irt; ortókapa am. irtókapa, onotvány irtovány. E szerént fába oltani am. ortani, azaz: belemetszeni, behasítani, becsiptetni valamit; himlőt oltani am. a testbe ortani, metszeni. Az r és 1, mint rokonszervü hangok, általán a nyelvekben, tehát a mienkben is gyakran fölcseréltetnek, mint: csürök csülök; türök tülök; kerep kelep; szarufa szalufa; iromba ilomba; orló olló; sarló salló; tarló talló; szurák furánk, szulák fulánk (aculeus) a szár és fúr gyököktől stb. Más vélemény szerént itt a törzs al v. aly, minthogy minden oltás valamely alybs, vagy aljba (alajba) történik; e szerént ,olt am. alyba tesz valamit, s különböztetésül is helyesen irhatnók olyt-nak; amint hogy különösebben ezen olt, tájdivatosan ojt, t. i. az ly és j népszokás szerént egymással gyakran fölcseréltetnek. Végül így is elemezhetni: olt am ölt, azaz valamit bizonyos likba, résbe szúr, pl. czérnát ölteni a tűbe, s e szerént: bimbót, ágat oltani valamely csemetébe, am. beleölteni. V. ö. ÖLT, és ONDÓK.