, (ok-atlan) mn. tt. okatlan-t, tb. ~ok. Az atlan etlen és talan telen képzők ugyan szabály szerént egyértelmüek; de némely képzésekben jelentésök különböző árnyéklatu, pl. gondtalan, kinek gondja nincsen, gondatlan, ki nem gondol semmivel, ámbár volna gondja; szemetlen, am. kinek, v. minek szeme nincsen, pl. vak állat, vagy szemetlen toklász; szemtelen ember, kinek szeme ugyan van, de bizonyos esetben úgy tesz mintha szeme nem volna, pl. midőn szégyenében szemeit le kellene sütni, s azt nem teszi. Hasonló viszonyban vannak az okatlan, és oktalan; amaz am. ok nélküli, azaz helyes v. alapos ok nélkül szükölködő, pl. okatlan félelem, melynek alapos oka nincsen, okatlan tett, melyet valaki elegendő, helyes indok nélkül hajtott végre; emez (oktalan) a gondolkozó észre vonatkozik, s am. az ész szabályai ellen való, esztelen, meggondolatlan, következetlen; pl. oktalan állitás, beszéd, következtetés; oktalan állat. Határozóként am. ok nélkül. V. ö. OKTALAN.