, (ol-d-al-as) mn. és fn. tt. oldalas-t, v. ~at, tb. ~ak. 1) Minek oldalai vannak. Oldalas asztal, szekér, ellentéte: oldalatlan. 2) Mellékes, valaminek oldalán fekvő. A szomszéd házak, telkek egymással oldalasak. Oldalas fekvésü kert. Oldalas szomszéd, kinek háza oldala a másik házának oldalával érintkezik, mint hátszomszéd, kinek háza a másikénak hátat fordít. Mint főnév tárgyesete: oldalas-t, többese: ~ok, s jelenti a négylábu vágómarhának oldalbordás részét, különösen a disznóét. Füstölt oldalas. Rátotta oldalassal.