, (ol-d-a) fn. tt. oldá-t. Vegytani ért. valamely közvetítő erő által higgá, folyékonynyá tett, szilárd test, péld. tűzben felolvadt ércz (fluor). Gyógytani ért. az állati test bizonyos belrészeinek meghigulása, felolvadása, pl. náthafolyás, sebfolyás. Rokon hozzá az ondó, mennyiben omlékony természetü, s feloldás következtében omlik ki.