, (ol-cs-ár-ol-ó) mn. tt. olcsárló-t. Valaminek erkölcsi becsét fitymáló, megvetőleg kicsinyitő. Mások szellemi műveit, érdemeit olcsárló irigyelt. Olcsárló műbirálat, beszéd. Tájdivatosan: ócsárló, v. ócsáló, v. ócsálló, mint vásárló helyett: vásáló, vásálló.