, (olaj-fa) ösz. fn. 1) Déli Európában tenyésző fa, melynek bogyóiból úgynevezett faolajt sajtólnak, melynek ága a legrégibb időtől fogva a béke, és csendes házi élet jelképeül használtatik. (Olea L.). 2) Vad olajfa, mely különösen Csehországban, Spanyolhonban, és Syriában tenyészik, s bogyókat terem; máskép: ezüstfa. (Elaeagnus). 3) Japanban termő, mintegy hat lábnyi magas fa, melynek dióféle gyümölcséből olajat ütnek. (Dryandra oleifera).