, (ok-ik) k. m. ok-tam, ~tál, ~ott. Gondolkozó tehetsége oly irányt vesz, mely által bizonyos tárgyban helyes isméretekre jut, vagy cselekvő ügyességet szerez valamiben. Elmélkedés, tapasztalás által okik az ember. Hivatalába már bele okottz. V. ö.OKÚL.