, (nyak-og-at) gyak. áth. m. nyakgat-tam, ~tál, ~ott, par. nyakgass. Vagy am. valakit nyakánál szorongat, fojtogat; vagy pedig mivel különösen a nyak szorongatása alatt bizonyos nyak nyek hangot nyom ki a szenvedő: innét e szónak hangutánzó jelentése van, s egyezik vele a vékonyhangu nyekget, melynek önható törzse nyekeg, s a nyek gyökből származik nyekken is. Szélesb ért. kínoz, gyötör, keményen nyomkod, s ez által fájdalmas nyökögésre kényszerít valakit vagy valamit.
Nyakgatni a gyereket, a kutyát. Képzésre hasonlók hozzá a fak, szak, lik gyökökből eredő fakgat, szakgat, likgat.