, (nyi-t) áth. m. nyit-ott; régiesen és tájdivatosan 1-ső és 2-dik személyben: nyit-tam, ~tál; par. nyiss; tájdivatosan: nyitt, midőn a htn. nyittani (Szabó D.). Bizonyos zárló eszköznek, vagy résznek, vagy készületnek félre mozdítása által némi rést, hézagot, üreget csinál, vagy láttat. Ajtót, kaput, ablakot nyit. "És legottan mikor megnyitta volna az ajtót. (Bécsi codex. Dániel XIV.). Erszényt nyit. Könyvet nyit, hogy olvasson belőle. Rám nyitotta szemét. Átv. ért. némi akadályok elhárítása által működésre szabad tért enged, csinál. Utat nyitni a tömeg közé bemenni akarónak. Hivatalra, kitüntetésre alkalmat, módot nyitni valakinek. Szőlőt, fát nyitni, am. a földet töve körül kiásni. Igekötőkkel: benyitni az ajtót, kaput; kinyitni "Nyisd ki babám az ajtót. (Népd.); fölnyit, megnyit; nem minden kulcs nyit meg minden ajtót. (Km.); rá nyitották a zárt kaput, ellenére, akarata ellen bementek, betörtek; nyisd föl a szádat, szólj értelmesen. Elemzésére nézve l. NYÍLIK.