, (nyisz-l-ětt) mn. tt. nyiszlětt-et. Dunán túl am. hitvány testalkotásu, elsoványodott, nyuzga, vézna. Nyiszlett takács. Máskép: nyeszlett. Mint alakja mutatja, eredetileg mint időbeli igenév az elavult nyiszlik, nyeszlik törzsökből, mint foszlott, oszlott, feslett, foszlik, oszlik, feslik származékai. Gyöke mind hangra, mind alapértelemre rokon a nyes igéhez, melyből ha nyelvhasonlat szerint nyeslik igét képezünk, ez annyit tenne, mint nyesés alatti állapotban szenved, azaz: testének tömege kevesbedik, vékonyodik. Ugyanezen értelemmel bír a nyeszlik, nyeszlett is, mely nem egyéb, mint a sziszegősen kiejtett nyeslett. Ilyenek az erkölcsi fogyatkozást, hitványságot jelentő vásott, feslett.