, (nyir-ok) fn. tt. nyirk-ot, harm. szr. ~a. Általán, a testek rostjaiban elterjedt, vagy fölszineiket meglepő finom, vékony nedv. Különösen az élő állati és növényi testekben szivárgó, s azokat szivos, nyers állapotban tartó nedvesség, melytől az állatokban különbözik a vér. A nyirok nagyító, sokasító, többes jelentéssel bir, mit a k képző fejez ki, s gyöke az egyszerű nyir, előtét nélkül ir. V. ö. NYÍR, fn.