, (nyir-k-os) mn. tt. nyirkos-t v. ~at, tb. ~ak. Mondják általán testről, melynek rostjain, erein, vagy fölszinén vékony nedvesség terjed el, melyet különösen nyiroknak neveznek. Nyirkos fa, ellentéte száraz. A száraz testekről, midőn nedvesek lesznek, azt mondják, hogy nyirkosodnak, v. megereszkednek, miből kitünik, hogy az er, és a nyir gyöke ir itt rokonértelmüek. Nyirkos az idő, midőn nedves levegő van. A dohány nyirkossá lesz, ha pinczébe teszik. Elemre, és értelemre rokon hozzá nyers.