, NYIRETTYÜ, (nyir-ety-ű) fn. tt. nyírettyű-t. Lószőrből készült vonó eszköz, melylyel némely húros hangszereket, nevezetesen a hegedünemüeket hangoztatják. Máskép: vonó, (hegedűvonó, brúgóvonó stb.). Gyöke a hangutánzó nyír, l.NYIR, (4) melyből lett nyiret, s ebből igenév nyirető, nyiretű, nyirettyű, azaz: húrokat mintegy rikató, vagyis hangoztató eszköz. Hasonlóan átalakult igenevek forgatyú, fergetyű, pattantyú, csikoltyú, brúgatyú, (tájdivatos) tárigatyú, csengetyű stb. a forgató, fergető, pattantó, csikoltó, brúgató, tarigató, esengető igenevekből. Mint hangszert hangoztatók különösen rokonai a billentyű, tárigatyú.