, (nyir-ba-al) gyak. áth. m. nyirbál-t. 1) Midőn gyöke a metszést jelentő nyír, am. valamit folytonosan, gyakran, vagy apró részekre metélget, máskép: nyirkál. 2) Midőn a rivó hangot jelentő nyír gyökből ered, am. rimánkodva, sírva ríva, kér valamit. Élnek vele ez utóbbi értelemben, különösen Mátyusföldön; másutt, kivált túl a Dunán, szokottabb: kunyorál, kunczog. Szabó D. is eléhozza kinyirbálta (kikunczogta, kikunyorálta) az anyjától a pénzt.