, (nyil-az) önh. m. nyilaz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. 1) Nyilakkal lődöz. A szemben álló ellenség ellen nyilazni. 2) Sorsot húz, mit hajdan nyilhuzással szoktak tenni. "Ne megygyük (metjük, azaz messük, vágjuk) meg azt (a szoknyát) de nyilazjonk ő rólla kié legyen (sortiamur de illa cujus sit. Tatrosi cod. János XIX. Pestinél: vessünk sorsot rejá). 3) Átv. mondják kovácsról, midőn patkoláskor a ló lábát megsérti, vagy is a szeget az eleven húsba üti. Sántít a ló, mert az ügyetlen kovács megnyilazta.