, (nyi-l-at-koz-ik) k. m. nyilatkoztam, ~tál, ~ott, par. ~zál. 1) Betü szerénti ért. nyilás támad rajta, péld. midőn meghasad, megreped, megnyílik valami. 2) Szokott, de átv. ért. tudomásra hoz valamit, vagyis, elmondja véleményét, gondolatát. A követek már mindnyájan nyilatkoztak e tárgyról. Ő még vonakodik nyilatkozni. Nyilatkozzatok már, mit akartok? 3) Bizonyos titok, rejtett dolog köztudomásra jön. Nincs oly titok, mely idővel ki ne nyilatkozzék. (Km.). 4) A keresztény vallási ért. nyilatkozik az Isten, midőn emberi ész által föl nem található, vagy megfoghatatlan erkölcsi tanokat, és igazságokat természet fölötti módon megismértet az emberekkel. Az Isten a próféták által nyilatkozott a világ Megváltójának eljöveteléről.