, (nyi-l-at-koz-ás) fn. tt. nyilatkozás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Átv. ért. valamely titoknak, rejtett dolognak tudomásra hozása, kijelentése; véleménynek, gondolatnak eléterjesztése; kimondása. Valakit nyilatkozásra felszólítani. E tárgyra nézve nyilatkozással tartozol. Nyilatkozásod szerént a dolog máskép áll, mint gondolám. Isteni nyilatkozás, melyet az Isten csodák, vagy választott férfiak megihletése által tesz, midőn az embereket észt fölül muló dolgokkal, szent igazságokkal ismerteti meg. (Revelatio).